Bor és dixie, a 7. Tarjáni Tavaszi Borfesztivál

A május elsejei hosszú hétvégén, idén hetedik alkalommal nyitja meg kapuit a Főtéren a 7. Tarjáni Tavaszi Borfesztivál. A program maga a bor, kézműves sajtokkal, kazári laskával és egy kis dixie-vel fűszerezve. Az idei borfesztivál központi témája a rosé. A fesztivál díszvendége Dúzsi Tamás, a magyar „rosé királyként” aposztrofált borász, az idei világ legjobb vörösbora cím tulajdonosa.

Idén a rosé boroké lesz a főszerep. Érkeznek borászok Egerből, Mátraaljáról, Tokajból, Szekszárdról. 40-50 féle bort lehet az első napon kóstolni, köztük legalább 6-8 féle rosé színesíti majd a palettát. A hétvégi borfesztiválon, szinte csak olyan borászokkal találkozhatunk, akiknek van rosé bora is. Kivétel ez alól természetesen Tokaj, a fehér szőlő borvidéke. A középső pavilon vendége Dúzsi Tamás, a rosé királyként aposztrofált magyar borász, aki Görögszó nevű borával idén, Párizsban elnyerte a „A világ legjobb vörösbora” címet. Magyar bort még nem ért ekkora megtiszteltetés. Királyi roséi mellett, ebből a kiváló borból is kóstolhatunk. Itt lesznek a kazári laskasütő asszonyok és mindennap más kézműves sajtot kínálnak a bor mellé a különböző sajtműhelyek. A hivatalos megnyitón felvonulnak a helyi borlovagok, lesz játékos borfelismerési verseny és az utolsó napon ünnepélyes keretek között átadják a fesztivál borát. A fő attrakció a bor és a kóstolás. Kóstolgatunk, jókat beszélgetünk, közben élvezzük a dixie zenét. A Tarjáni Tavaszi Borfesztivált 2009 tavaszán indította útjára először Telek András, szegedi mintára. Szeged bár Salgótarjánhoz hasonlóan nem borvidék, mégis egy országos hírű, 10 napos borfesztivállal, több száz borásszal és több mint tízezer résztvevővel büszkélkedhet. A salgótarjáni borfesztivál hasonlóképpen, már az első évben óriási sikert ér el. Nagyon nagy érdeklődésre tett szert. Míg az első évben a résztvevők számára az is furcsa volt, hogy meg kell venniük a poharat, ma már nagyon nagy divat lett a borról beszélgetni és a borról többet tudni. Az emberek fajtát, borászt, évjáratot keresnek. Mikor tavasszal megjelennek a kis pavilonok a téren, az emberek már tudják: kezdődik a Tarjáni Tavaszi Borfesztivál. Készülnek és kóstolnak. Van, aki a fesztiválhoz igazítja szabadidejét, nem utazik el. A szülők hazahívják a főiskolás, egyetemista gyermekeiket. Az esemény apropóján visszalátogatnak azok, akik elmentek. A Tarjáni Tavaszi Borfesztivál egyre inkább beívódik a köztudatba, kezd hagyománnyá válni. Elsősorban a helyieknek szól, de nagyobb magyar városokból, Budapestről és a határ túloldaláról is ellátogatnak a borkedvelők.

A kezdőknek sem kell félniük

A fesztivál célja, hogy idehozza és bemutassa, a magyar borászokat a salgótarjáni közönség számára, és ezáltal iránymutatást, példamutatást nyújt a borkultúráról. Aki nem tudja hol kezdje, érdeklődjön az első pavilonnál. Itt mindenki útbaigazítást nyer. A fesztivál rendje szerint elsőként meg kell vennünk a poharat, amelyből kóstolunk. A fesztiválra a belépés ingyenes, ám boros szokás szerint, a kóstoló poharunkat meg kell váltanunk egy jelképes összegért. Ezután mehetünk a borászokhoz. Itt kóstolunk, itt fizetünk. Mindenki saját vérmérséklete és pénztárcája szerint. Aki szerencsés rátalál Telek Andrásra, aki jó házigazdaként elkalauzolja őt a magyar kézműves borok világában.

A borkultúra és a dixie találkozása

A zene és a bor jó találkozás. A kulturált, visszafogott zene jó illik a borhoz. Ezért is kapcsolódott össze a borfesztivál már hetedik éve a Dixieland Fesztivállal. A dixieland kulturált közönsége élvezi a borokat és a borközönség a dixie zenét. Egy igazi kis kulturált közönséggel találkozhatunk. A bor miatt sokan jönnek, és vannak kapcsolódási pontok. Van, aki mindkettőt szereti, a két kultúra egymást erősíti. A színpadon szól a zene, csalogatja az embereket, a dixie muzsikának nagyon jó, hogy ott vannak a borok és az emberek kulturáltan tudnak bort kóstolni, poharazgatni. Kezd a köztudatban megjelenni, hogy ha tavasz, akkor dixie és ott van mellette a bor is. Az elmúlt évek bizonyították, és bátran kijelenthető, hogy ha ma nem lenne a dixie mellett a bor, akkor talán már a Dixieland Fesztivál is elhalványult volna. A résztvevők kulturáltan borozgatnak és szórakoznak. Erre jó példa, hogy tavaly a három nap alatt, mindössze 2-3 pohár tört el a hatszázból. A zene és a bor nagyon jó kapcsolódás. A sikert leginkább abból lehet lemérni, hogy a borfesztivál végén nagyon pozitív visszajelzések érkeznek. Megy a híre a rendezvénynek, annak hogy van valami Salgótarjánban.

A bor nem feltétlenül pénzkérdés

A bor nem pénzkérdés, hanem igény szint, hogy kit, hogyan fog meg a borok világa, ez a fajta hangulat. Salgótarjánban 2008 óta működik borház. Kilenc éve vannak borkurzusok, amelyek nagy sikerrel folynak. Ezek segítségével mind szélesebb körben terjed nálunk is a borkultúra és a borismeret. Az igazi áttörés azonban még hiányzik. Még ma is akadnak olyanok, akik a bor élvezetét egy szűk réteghez kötik, akik nem tudják, hogy a borélvezet a mindennapok részévé válhat. Sokan nem tudják hol található a Tarjáni Borház és, hogy milyen is, mi is az valójában. Nem érezzük még sajátunknak. Pedig az ünnepek borai mellett itt vannak a mindennapok borai is. A hétköznapi borivók kézműves borai, a magyar borászat hétköznapi gyöngyszemei. Aki ezt már tudja, az eljön és itt választ bort, adott színvonal mellett, de megfizethető áron. Itt a kézművesség és a minőség mellett tették le a garast. Bár hiányzik még az áttörés, Salgótarján egyáltalán nem reménytelen. Sokan vannak, akiket magukkal ragad a borok világa, a borok iránti szeretet. Ki hogyan tudja értékelni. Van, aki nagyon fogékony rá és lelkes, a borélmény sokakat érdekel. Egy rendkívül hosszú folyamat eredménye a borkultúra magvainak elhintése. Le kellett rakni az alapokat, de ma egyre több borkedvelővel találkozhatunk, egyre többen élvezik a kézműves borokat. Borkurzusok, borszalon, borfesztivál. Mind, mind jó alkalom, egy jó beszélgetésre, egy jó összejövetelre. Valami, ami összeköt bennünket. Van hová járni, van hol beszélgetni. Van hol élvezni a jó borokat. Ezt a helyiek sokszor már nagyon értékelik. Egy-egy borszalon alkalmából, Győrből, Szegedről, Pécsről is hazajönnek. A bor egy bizalmi termék. Nyugodtan kérdezhetünk, választhatunk. Nyugodtan beszélgethetünk róla.

Telek András

Zagyvarónai születésű salgótarjáni borász, a Tarjáni Borház alapítója. 2002-ben kezdett el borászattal foglalkozni. A bor egyfajta hobbiként és elhivatottságként van jelen az életében, egyfajta szerelem él benne a borok iránt. 15 éve szoros barátságot ápol Kaló Imrével, aki Próféta borász a magyar borszakmában. Kaló Imre inspirálására és biztatására kezdett el komolyabban a borral foglalkozni. Egy kis sajátterületű szőlőt művel Szomolya határában, Novaj-Öreghegyen. 

A kézműves borokról

A kézművesség tömören annyit tesz, hogy a bor adalékmentesen készül, nincs semmiféle művi beavatkozás, vegyszerek, vagy egyéb adalékok alkalmazása, szemben az uniformizált, reduktív borokkal, amelyek készítésénél jellemző az aromák, savak hozzáadása, esetenként a cukrozás, vagy édesítés. A kézműves bor készítésekor a borász saját élesztőjével, úgynevezett vad élesztőkkel erjeszti a bort, nem használ fajélesztőket.  A kézműves bor természetes módon készül úgy, mint száz évvel ezelőtt. Ha nem lenne villany a pincében, akkor is elkészülne. Ahogyan a szőlő megérik, teljes érés állapotában leszüretelik, és a jóisten segedelmével a borász elkészíti belőle a bort. Mindig, ahogyan sikerül, évjárattól függően.

A bort nem a léptékeit tekintve tartjuk kézművesnek. Bár előfordul, hogy kézzel készül, műhelymunkával, kis mennyiségben, de egy 30 hektáros szőlő művelése során is készülhet kézműves bor, mert a borász az eljárás során betartja a kézművesség szabályait.